Lovaglásom története
Az előző bejegyzésben már beszámoltam arról, a kedvenc állatom a ló. Szoros barátságban is vagyok vele, mivel négy éve már lovagolok.
Pici koromban is szerettem a lovakról szóló történeteket, filmeket, könyveket. Ahogy nőttem egyre jobban foglalkoztatott annak a gondolata, hogy kipróbáljam magam a nyeregben is. Szívesen vagyok a közelükben, a természetben.
Amikor először kerültem velük kapcsolatba, valami megmagyarázhatatlan érzés fogott el. Tudtam, velük szeretnék foglalkozni a későbbiekben is. Sajnos nincs még lovam, de nagyon szeretnék.
A szüleimmel kerestünk egy lovardát, ahova ma is járok. Tudnotok kell, a kezdő lovasok oktatása futószáron történik. Az elején még jó pár alkalommal, hogy megtanuljam a ló mozgását a három jármódban, oktató irányítására volt szükség. Mára már önállóan lovagolok, futószár nélkül.
Sokan azt gondolják nagyon könnyű egy lovat irányítani, pedig nem. Sokszor fél óra lovaglás is elegendő ahhoz, hogy komoly izomlázad legyen a karodban, lábadban. Érezni kell a ló minden egyes rezdülését. Ha feszültebb vagy, azt ő is megérzi. Olyankor előfordul, hogy a lovaglás nem úgy jön össze, ahogyan azt én szeretném. De mindig tanulok valamit, ami előbbre visz.
Kobak, kesztyű, megfelelő nadrág, csizma, gerincvédő, pálca elengedhetetlen kelléke a lovaglásnak. Az összeset csak akkor érdemes beszerezni, ha valaki komolyan foglalkozni szeretne a lovakkal, a lovaglással.
Mindenkinek ajánlom próbálja ki egyszer, onnastól a rabja lesz.
